Mit látnak a kutyák, amikor tévéznek?

Az interneten rengeteg cuki és kedves videó kering, melyeken különböző fajtájú és méretű kutyák érdekes dolgokat művelnek a televízió előtt ülve. Van, amelyik vonyít, amint megszólal a riporter, van, amelyik ugatással, szűköléssel „válaszol” a képernyőnek és van, aki megállás nélkül mondja a villogó tévének a magáét. De vajon mit látnak valójában kedvenceink, mikor tévéznek?

Erre próbált meg választ adni Ilyena Hirskyj-Douglas, a Central Lancashire Egyetem tanulója Felmérései és kísérletei eredményei alapján arra következtetett, hogy a kutyák elsősorban nem is a képre, hanem a hangra reagálnak. Vannak hangok, melyek ismerősnek tűnhetnek egy kutyának: a sípolós játékhoz hasonló hangok, kutyaugatás, macskanyávogás, nyüszítés és – nem utolsósorban – a gazdi hangja. Ha ezeket a tévéből, számítógépből vagy tabletből hallja, reagálni fog rájuk, többségében úgy, ahogyan a valódi hangra is tenné.

Hogyan tévéznek a kutyák?

Az internetes videókból is kiderül, de akár saját kedvenceinken is megfigyelhetjük, hogy másképpen „néznek” TV-t, mint az emberek. Mi csak leülünk egy kis nasival, vacsorával a kanapéra, és egy helyben ülve, vagy fekve nézzük a kijelzőt. A kutyák azonban szeretnek közel ülni a televízióhoz, és sokszor ide-oda ingáznak a TV és a gazdi közt, vagy csak úgy céltalanul járkálnak a készülék környékén.

Sok elmélet kering, miszerint a kutyák színvakok, vagy egyes színeket nem látnak. Nos, egyik sem igaz. A kutyáknak kétféle színes receptor-sejtje van, és a színeket a fény két spektrumában látják: kékben illetve sárgában. Létezik például egy DogTV nevezetű csatorna, ahol ebből a két színből álló mozgóképeket vetítenek, kifejezetten a kutyák lekötésére.
A kutyák szeme érzékenyebb a mozgásra, mint az embereké, így az állatorvosok azt gyanítják, hogy a normál és a magas felbontású televíziók közti különbség az, ami felkeltette a kutyák érdeklődését a modern televíziók kijelzője iránt.

Vajon élvezik is, amit látnak?

Mi, emberek gyakran nézünk filmeket, amiken aztán sírunk, megrökönyödünk vagy megrémülünk, de nem feltétlenül azért nézzük, mert ettől jobban érezzük majd magunkat. Ezek fényében tehát azt sem tudhatjuk, hogy kedvenceinket hasonló tényezők motiválják-e a tévézésre. A kutyák és a televízió kapcsolata azonban minden kutya esetén más és más, a személyiségüktől, tapasztalataiktól és preferenciáiktól függően. Ezért feltételezhető, hogy a gazdák némiképpen befolyásolhatják kedvenceik reakcióit azáltal, hogy miket néznek, és azokra hogyan reagálnak például gesztusokkal, fejfordításokkal.

A kísérlet során több kijelzőt is használtak egyszerre, hogy megvizsgálják, vajon tudnak-e választani a kutyák. Korábbi kutatások kimutatták, hogy ha három képernyőn jelenítenek meg adást, a kutyák képtelenek dönteni, így csak egyet néznek, függetlenül attól, mi megy rajta. Ebből azonban még nem érdemes hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen a kísérlet során nem volt kontrollvizsgálat: ezt még két, illetve háromnál több képernyővel is tesztelni kell ahhoz, hogy biztos eredmény születhessen. Míg a tudomány kimutatta, hogy a kutyák kötődhetnek a televízióhoz, és bizonyos programokat szerethetnek is, arra az összetett kérdésre, hogy ezt élvezik-e, még nem sikerült választ találni.

A kutyák az emberektől eltérően rövid interakció-idővel rendelkeznek (sokszor kevesebb, mint 3 másodperc) a médiával kapcsolatban, így ők nem fókuszálnak annyira a televízió nézésére, mint az emberek. Ők abban a kis időben, míg nézik, nem magát a történetet követik nyomon, hanem az adott időben egyszerre megjelenő képek részleteit. Így tehát, bár már léteznek a kutyák számára megalkotott csatornák, a technológiának nagyon sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy a televíziózás hosszabb időre is lekösse kedvenceinket. De ez nem is baj: fogjunk inkább egy jó kutyajátékot, és álljunk fel a kanapéról, kössük le őket úgy, ahogyan az nekik is a legtermészetesebb!