Hazudnak-e a kutyák?

A kutya az ember leghűségesebb barátja. De vajon a barátunk képes lenne hazudni nekünk? Azt minden gazdi tudja, hogy a kutyák igenis kommunikálnak a testükkel, a tekintetükkel. De vajon képesek e hamis információt, hazugságot kommunikálni felénk? Erre az igen szokatlan kérdésre keressük ma a választ.

A kutyák kommunikációja, testbeszéde számos jelzésből áll. Az egész testük, minden végtagjuk mozgása üzen valamit, sokszor egy adott mozgásforma egy másikkal kombinálva egészen mást jelent, mint önmagában. Vajon ebben a bonyolult és összetett rendszerben van helye a hazugságnak? Egyáltalán, honnan vesszük, hogy hazudhatnak?

A kutyák és a hazugság

Sok gazditól hallani, miután kutyája nagy csaholással az ajtóhoz rohan: „Megint átvertél. Nem is jött még a postás, miért izgulsz?”. Előfordulnak olyan szituációk, amikor a kedvencünk egy új kutyával, ismeretlen emberrel találkozik, másképpen viselkedik, mint ahogyan azt megszoktuk tőle. Kedvencünk az átlagnál nyugodtabb, szófogadóbb lesz az ismeretlen társaságban, esetleg tőle szokatlanul domináns, agresszív vagy nemtörődöm. Ilyenkor persze jön a mentegetőzés: „csak megjátssza magát, nem ilyen az én Buksim”, vagy „Na, teszed itt a szépet, nehogy meglássák, milyen rossz is vagy!”. Ezekből mind azt feltételezhetnénk, hogy kutyánk szándékosan vezet félre minket, esetleg fajtársait.

Szándékosság vagy félreértés?

Amikor az ember kiadja a parancsot, leszidja vagy épp dicséri a kutyát, az állat nem a szó értelmét fogja fel, nem érti, mit jelent, amit mondunk neki. Megpróbál a testbeszédünkből olvasni, és többnyire jól következtet: figyeli a testünk merevségét, a végtagjainkat, az arcunk mimikáját és legfőképpen a hanglejtésünket. Ezek összességéből áll össze a fejében egy kép arról, mit is szeretnénk. Bár az esetek többségében képes a helyes következtetést levonni, akadhatnak félreértések.

Ha valakinek színtelen hangja van, a kutya nehezebben különbözteti meg a dicséretet a szidástól, ha pedig valaki folyton hirtelen mozdulatokat tesz és vehemens, a kutya nem mindig fogja tudni, hogy szeretgetni vagy bántani akarják.

Ugyanígy vagyunk mi, emberek a kutyák testbeszédével. Ha régóta velünk van a kutyánk, ismerjük a reakcióit, illetve korábbi kutyáink viselkedéséből ítélve meg tudjuk tippelni, mi az, amit mondani, üzenni szeretne. Ha például kedvencünk mindig csaholva közeledik az ajtóhoz, ha vár valakit, vagy megérzi, hogy közelít valaki az ajtóhoz, ám egyszer – úgy tűnik – ok nélkül jelez ily módon, azt hihetjük, hogy átvert minket. Mindeközben lehet, hogy valaki tényleg megállt az ajtónk előtt, majd tovább haladt, esetleg mi nem vettük észre, hogy kedvencünk a megszokott jeleken felül egy új jelzést is hozzátett a viselkedéséhez, és valójában azt akarta jelezni nekünk, hogy ki kell mennie. A kutyák mindig az aktuális pillanatban, a jelenben élnek. Nem gondolkodnak előre, nem agyalnak cselszövésen, és nem szőnek terveket az ember félrevezetésére. Összességében tehát elmondhatjuk: a kutyák nem hazudnak, csupán mi nem figyelünk eléggé a jelekre, amikkel kommunikálnak.

A kutyák testbeszédéről és viselkedéséről számos könyv íródott, melyekből megtanulhatjuk, mi mit jelent a kutyák nyelvén és hogyan kommunikálhatunk kedvencünkkel. A legjobb persze az, ha megfigyeljük saját kedvencünk reakcióit bizonyos dolgokra, így legközelebb hamar felismerünk egy hasonló szituációt.